"Nem. Nem. Nem." Hallom a hátam mögül, ahol kisfiamra éppen egy kabátot próbál ráadni a feleségem. Pedig, hogy örültünk, hogy megtanulta ezt a szót is! Aztán nagyon hamar eljött a nap, amikor a hangalakhoz hozzákapcsolta a jelentést, és aznap körülbelül háromszázszor hallottam a szót: nem. Mindenre ez volt a válasz, és hogy nyomatékot adjon neki, rögtön háromszor. 

Persze, tudom, hogy dackorszak meg minden, meg nem tudja azt mondani, hogy Apa, fáj a fejem és unatkozok, hagyd már abba a meccsnézést és gyere velem focizni. De ez valahol jó is, mert korlátlan asszociációkra ad alkalmat. A "nem, nem, nem" szinte bármit jelenthet. Pont olyan, mint a Felhőatlasz című film, egy nagy katyvasz, amire bármit szabadon projektálhatsz, belegondolhatsz. Mondjuk épp ezért zseniális a címe, mert pont ezt érzed, amikor a felhőket nézed és egyszercsak megjelenik az egyik felhő képében Afrika, ami nyilván nincsen ott, csak beleláttad a felhőbe. 

Kérsz enni? Nem. Kérsz inni? Nem. Építsünk házat? Nem, nem. Kiszívjuk az orrodat? Nem, nem, nem, nem. Azért néha kicsit idegesítő. Aztán gondoltam becsapom és olyat fogok kérdezni, hogy a "nem" válasz ne tagadást jelentsen, de nem sikerült. Szeretsz? Nem. Nem szeretsz? Nem. Mindkét kérdésre tökéletes a tagadás. (Ha tudtok jó kérdést, "osszátok má' meg velem kommentbe' lécci".)

Azért egy-két tippem van, amit lehet kezdeni a dologgal. Könnyen el lehet terelni a figyelmét szinte minden gyereknek. Mondjuk egy csokival. :) Vagy fagyival. :) Vagy Chipssszel. :) Aztán a fogmosással. Ezekre nem fog nemet mondani. Kivéve a fogmosásra.