Vagy Pamkutyát idézve mondhatnám azt is, hogy „ki nem szarja le, mit ettél reggelire”. De apu nem csak a gyereknevelésben penge, azt is tudja, mit és mikor kell enni. Kalória? Jó koleszterin? Paleo? Vegán? Egy frászt. Nem kell sok a csodához. Elég 20 deka zsírszalonna, 10 tojás, egy kis háromlábú kerti öntöttvas grill, ami inkább egy borona tárcsának tűnik, egy kis „szemét” a kertből, úgy mint letört faágak, száraz levelek meg a kimustrált fotel szúrágta fa lába és hamar összefut a szánkban az a bizonyos nyálnemű.
Pattintottam még pár sört hozzá, de a kenyeret nem részletezem, mert az úgy sem érdekel senkit. Úgy is a kép a lényeg. Ha újra megnézem már érzem is a füstszagot, az őszi levelek égetésekor keletkező sanyarú, de a szalonna pörkölésével elviselhetővé keveredő illatcsomagot. Kicsit fúj a szél, kell a tűz is, hogy ne fázzak. Kucsma, törött műanyag kerti szék, macska cinegével a szájában, rozsdásnyelű erdélyi bicska, ólompohár.
Ha már itt lábatlankodik, akkor a gyereknek is adok belőle, hadd kezdje el megtanulni, mi a jó. Sört nem merek adni neki: nem ment el az eszem, hiszen látja az anyja az ablakból. Aztán holnap majd testradírral dörgölöm be veszettül a nagy aputestemet, hogy megszűnjön a mindent átható füstszag, kamillás-mézes-zsurlóval mosok hajat és olívás kondicionálót teszek fel, antibakteriális kézmosóval mosom el a tányérokat is, gél lakk alá rejtem elszíneződött, végletesen bekormozódott körmeimet és öntisztító léböjtkúrával hagyom, hogy szélsebesen távozzon testemből a sok káros, zsíros és egyéb lerakódott salakanyag.
Vagy nem.
